Titkolt múlt - Titkos jövő

Hogyan jöhetett létre az Univerzum és az ember? Háromféle piramis építés lehetett. Nostradamus jóslatainak új értelmezése.A Torinói Lepel és Mona Lisa titka.


ELŐSZÓ




Nagyon régóta érlelődik már bennem ennek a könyvnek a megírása. Erős kényszert éreztem hosszú hónapok óta, hogy felgyorsult és átrendeződő világunkban némi magyarázatot, és a „mi vezetett ide?” okainak feltárásával gondolkodásra serkentsem e könyv olvasóit.

   Nagyon sokan bolyonganak az érdektelenség, a pénz hajszolásának világában, s közben nem jut idejük saját és a családjuk sorsának alakulását mérlegelni. Az pedig végképpen érthetetlen számukra, ami a hazánkban és a nagyvilágban történik. Ebben próbál utat mutatni ez a könyv, amely egyben tükrözi a világnézetem is, amely szoros kapcsolatban épült fel a történelem során jelentős írásokból megismert vallásokkal-hitekkel. Találkozhatnak majd néhány saját elképzelésemmel is a továbbiakban. Ezeknek nincs természettudományos alapja, s célja inkább a gondolkodásra ösztökélés. Az pedig még nem ártott meg senkinek.

   A ma emberének egyre kevésbé fontos hinni, mert pénzért „mindent” meg lehet vásárolni, csak az számít ki mekkora palotában lakik, van-e a legújabb luxusautóból a garázsban, teli van-e arannyal, stb.?

    Pedig a pénz maximum eszköz lehet, de cél semmiképp.

   Elsikkadnak a társadalmi szolidaritás intézményei, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy ez az érzés, a tenniakarás, az önzetlen segítségnyújtás is elmúlik az átlagember gondolkodásából és cselekedeteiből. Bizony akinek a „bőre alatt is pénz” van, nem érti a szűkölködő, nincstelen, agyonnyúzott, kolduló emberek jajkiáltásait. Sokan pedig inkább apátiába süllyednek, mert már nem hisznek senkinek és semminek sem.

Mégis a hit mindig mélyebben érintette meg a szegényeket, mint olyan segítséget, amely       reményt nyújt sanyarú helyzetükből kilábalni.

   De a hit sokkal, de sokkal több ennél!

   A hit olyan összetett fogalom, amely azért kísérte végig az emberiséget történelme folyamán, mert közvetett választ adott létezésünk legfontosabb kérdéseire: hogyan és miért keletkezett a világegyetem és az emberiség? A kérdések sokasága örvénylik még, hiszen oly sok apró, ámde fontos részlet homályos még.

   Valóban létezik a reinkarnáció? Tényleg újjászületünk különböző történelmi korokban, különböző testekben, egy végső nagy cél érdekében? A Bibliában leírtak fikciók, vagy valóban megtörténtek? Mennyire befolyásolják a különböző vallások mai életünket? Mi történt 1999. augusztus 12-kén valójában?  Csak egy teljes napfogyatkozás volt, vagy annál több? Hihetünk-e a jósoknak, látnokoknak a jövőt illetően? Vajon Nostradamus általánosságban, vagy konkrétan fogalmazott próféciáiban? Ki volt Edgar Cayce? Valóban van-e valamilyen titok az ember teremtése és történelme körül? Mi a helyzet a gízai piramisokkal, valóban kódolva van bennük az emberiség teljes történelme, a jövője is?

   Miért fontos nekünk, a ma emberének ezzel foglalkozni? Elvégre jobb dolgunk is lehetne, pl.: elmehetnénk pénzt keresni, hiszen a számlákat ki kell fizetni!

   Mégis az a véleményem, hogy akik velem tartanak e könyv lapjain megjelenő események forgatagában, olyan valamivel lesznek gazdagabbak, ami pénzért eddig nem volt megvásárolható, legalábbis ebben az összegyúrt, sűrített formában nem jelent még meg sehol.

   Ez a könyv tehát szintézise mindannak, amire több éves kutatómunkám során rábukkantam. Sok-sok izgalmas, hihetetlen, ezoterikus, itt-ott a fantázia birodalmába tartozó történet bontakozik majd ki. Külön-külön talán azok is, de összességében mégis olyan ez, mintha egyik esemény erősítené a másikat, összefüggenek, és reményeim szerint a végére egységes egésszé állnak össze, amelyek gondolkodásra serkentik majd az arra érdemeseket, mert nyilvánvaló, hogy nem fogja mindenki érteni az okokat és okozatokat, pedig a lehetőség bárki számára adott.

   Mi kell hát a megértéshez?

   Szabad gondolkodás, nyitott elme, tiszta szív, tartózkodás az előítéletektől és leginkábbis HIT!

   Miben kell hinni? Nos, ez a legbonyolultabb része az egésznek. Felsorolok egy listát a teljesség igénye nélkül. Minden ember szabad lélek, szabad akarattal, gondolkodással és cselekvési szabadsággal, éppen ezért a következők kifejezetten rám vonatkoznak, de lehet hogy Józsi, vagy Karcsi számára nem olyan fontosak.

   Természetesen vannak általános érvényű fogalmak, személyek, illetve dolgok, amelyekben azért kell hinnünk, mert máskülönben káosz és értetlenség szakad ránk.

   Ezek után ÉN HISZEK:

   - Istenben,

   - Jézus Krisztusban,

   - a szeretetben,

   - magamban,

   - Szűz Máriában,

   - Buddhában,

   - az emberek egymás iránti szolidaritásában,

   - a reinkarnációban,

   - Edgar Cayce-ben,

   - Nostradamusban,

   - az életben és halálban,

   - a tudományban,

   - a zene hatalmában,

   - az ó-egyiptomi kultúra egyetemességében és hallhatatlanságában,

   - a magyar nemzet feltámadásában – hazámban.

   A sor végtelen, itt most csak a legfontosabbakat ismertettem.

   Az empírikus tudományban hívők nemigen tudják majd magukévá tenni a fenti listában felsoroltakat, hiszen számukra csak az létezik, ami megfogható, kísérletezhető, ami tárgyiasult, matematikai és fizikai törvényekkel leírható.


   Tisztelt Barátaim!

   Nem kívánok Önökkel vitatkozni, legfőképpen Isten létezéséről, csak azt az egyet kérem, hogy addig, amíg nem tudják bebizonyítani a nemlétét, legalább a létezésének lehetőségét ne tagadják.

   Vajon tudják-e, hogy Newton, Leonardo, Einstein, mindannyian hittek Istenben? Hitük nemhogy kicsinyítette volna szerepüket és tudományos megállapításaikat, hanem épphogy megerősítették azokat. Jól ismert bölcsességek ezek: „Isten nem kockajátékos” -  „kár volna elpazarolni a világegyetemet ilyen kevés emberre”.

   Múlt, jelen, jövő – egy végtelennek tűnő fonálra vannak felfűzve és akinek van tehetsége hozzá, és a Teremtőnk, az Isten engedélyt ad rá, bizony belenézhet az idő előre és visszafelé örvénylő forgatagába.

   Azonban az idők tudói kevés kivételtől eltekintve, súlyos lelki megrázkódtatásokon mennek, illetve mentek keresztül. Talán ez az ára a jövőbelátás adományának. Az ilyen embereket a „normális” tömeg kineveti, legjobb esetben is megmosolyogja, de hogy a háta mögött súgdolóznak róla, nem éppen hízelgő jelzőkkel illetvén, az aztán egészen biztos…

   Aztán előbb-utóbb bekövetkezik a baj: a megjósolt esemény mégis megtörténik és nagyon nehéz lesz megmagyarázni, hogyan is lehetséges ez?! No meg, hogy ezt valaki előre látta.

   Pedig aki nyitott szemmel, füllel és elmével él, összegyűjti és rendszerezi az információkat, rájöhet, hogy nem is olyan ördöngösség ez. Érvényesül a „sohase mondd, hogy sose!” - elve.

   Persze a legbölcsebb gondolat mégiscsak az a feltételezés lenne, miszerint semmisem az, aminek legelőször látszik, tehát érdemes tovább gondolkodni a dolgok összefüggésein, merthogy minden kapcsolódik valamihez, külön részként kezelni bármit is csak időlegesen szabad, majd vissza kell illeszteni saját komplexitásába.

   Tehát vizsgálhatjuk külön-külön az emberi testet, mint az evolúció termékét és az emberi lelket, mint valamiféle utasát a testnek, mert a kettő valóban különválasztható. Épp ezen a kettősségen alapszik a reinkarnáció tana, azaz a lélek többször is újjászületik, s minden  újabb kalandjához egy újabb testet használ fel. Ez aztán az utazás!

   ( A reinkarnációról az Ó-Egyiptomi Birodalom fejezetben részletesebben olvashatnak. )

   Mégis az egy-egy emberről alkotott kép a test és a lélek összegyúrt harmonizációjából áll össze. Arról, hogy ezek különválnak egymástól, a Szent Biblia így ír:


   Máté 26. 41.


   „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen.”

 

   Pedig a test sérüléseit, gyötrelmeit is le lehet győzni.

   Vajon hogyan?

   Nos, erős hit által!

S ha már az imént bevallottam, hogy én miben és kiben hiszek, akkor máris segítségül hívom Edgar Cayce-t, aki 1877-ben született és 1945-ben bekövetkezett haláláig nagyon sok úgynevezett „igazlátását” írták le. Ő nem tudta lejegyzetelni, mert látomásaihoz el kellett aludnia. Most az „alvó próféta” reinkarnációról ( reinkarnáció = a lélek újabb testekben való újjászületése különböző korokban ) szóló jegyzeteiből idézek. A kötet eredeti amerikai kiadását Hugh Lynn Cayce, az A. R. E. ( Association for Research and Enlightenment – Szövetség a Kutatásért és a Felvilágosodásért ) igazgatója szerkesztette, magyar nyelvre fordította Révbíró Tamás.

 

„Cayce elmagyarázta, hogy a romlatlan lélek tetszése szerint beléphet a sűrűbb anyagba vagy visszavonhatja magát belőle, mert képes „kilökni magát”, és alkalmazkodni a körülmények­hez, melyek gondolataiban már alakot öltöttek, „olyasféle módon, ahogyan a mai világ amőbái élnek a posványos, mozdulatlan tó vagy öböl vizében”.

Mivel Istennek sosem állt szándékában, hogy a lelkek ezen a földön, emberi testekben manifesztálódjanak, a lelkek nem is oszlottak nemekre. Ezért az állatok szaporodásának eszközei elérhetetlenek voltak számukra. Egyetlen lehetőség kínálkozott számukra: „beköltözni” az állati testbe, ahogy a remeterák belebújik az üres csigahéjba - csak az a különbség, hogy a csigahéj ebben az esetben már foglalt volt!

Így tehát két teljesen idegen forma igyekezett osztozni egyetlen, közös fizikai örökségen. Ennek kockázata nyilvánvaló. A bátrabb lelkek közül azonban néhányan arra használták szabad akaratukat, hogy behatoljanak az állati anyag vastagabb, sűrűbb vibrációjába.

A bölcsebb és megfontoltabb lelkek haboztak, és jól tették.

Azok a lelkek, akik a hús börtönében csapdába estek, képtelenek voltak kiszabadulni belőle. Az anyagi világ idegen anyaga úgy viselkedett, mint egy kérlelhetetlen gépezet fogaskereke. Bekapta a lelkeket, és magával sodorta őket. Azok reménytelenül belegabalyodtak a fajfenntartás folyamataiba. Így jött létre a földön egy szenvedő hibrid, amely nem ember, de nem is állat - pontosabban: félig ember, félig állat -, aki képtelen alkalmazkodni az állati evolúció törvényeihez, de nem is tudja függetleníteni magát tőlük.

- S a Teremtő Erő fiai - mondja Cayce - rátekintettek ezekre a megváltozott formákra, az Ember Leányaira. És ekkor beszivárgott a szenny, vagyis inkább ők szennyezték be magukat azokkal a keverékekkel. Ez megvetést, gyűlöletet és vérontást hozott, és olyan ösztönöket, melyek az önzést táplálják, a mások szabadságának tisztelete nélkül.

A lelkek, akik szabadok maradtak, nem siethettek segítségükre. Csak tehetetlen, rémült szemlélők maradhattak.

Ez késztette Istent arra, hogy létrehozzon egy tökéletes fizikai formát, egy húsból alkotott testet, amelyben a „mentőlelkek” biztonságban inkarnálódhattak. Ez a fordulat a Teremtés Könyvében jelképesen Ádám teremtéseként szerepel. Az ember jelenlegi formájában öt különböző helyen tűnt fel a földön, s mind az öt újonnan teremtett csoport etnikailag eltért a többitől.

A lelkeket, akik így, a tiszta csatornákon keresztül inkarnálódtak, Cayce Isten fiainak nevezi, így különböztetve meg őket az állati anyag csapdájába esett lelkektől. Az utóbbiakat az Ember Fiainak hívja.

A Biblia intéseinek eredete, miszerint „tartsd a fajt tisztán”, ezeknek a romlatlan lelkeknek első megjelenéséhez kapcsolható. Számukra a hibrid lelkek, az ő állati rútságukkal a hindu értelemben vett „érinthetetlenek” voltak.

Az Isten Fiai az öt különböző - fehér, fekete, barna, vörös és sárga pigmentációjú - faj tagjaiként felépítették saját civilizációikat a kontinenseken, melyek a későbbi földváltozások következtében elpusztultak, vagy a felismerhetetlenségig megváltoztak. Az Atlanti-óceán most elfedi Atlantisz elsüllyedt kontinensét (a vörös faj bölcsőjét), ugyanúgy, ahogy a Csendes-óceán elnyelte Lemuriát (a fekete faj bölcsőjét).

Mivel Lemuriára vonatkozóan igen kevés kérdést intéztek Edgar Caycehez, az igazlátásokban is alig esik szó róla. Atlantiszról (Kr. e. 200000 - Kr. e. 10700) azonban annál több. Az igaz­látások szerint tulajdonképpen nem túlzás kijelenteni, hogy Atlantisz volt jelenlegi civilizációnk bölcsője.

Ez a hatalmas lélekcsoport volt a legdinamikusabb és a legleleményesebb ezen a világon.

Atlantisz hatása többnyire ma is olyan erős, mint valaha. A hatás különösen azokra a lélekcsoportokra vonatkozik, akik úgy döntöttek, hogy reinkarnációikat nem egy meghatáro­zott fejlődési ütemhez igazítják. Civilizációjuk csúcspontján az atlantisziak rendelkeztek az ESP (érzékszerveken túli érzékelés) és a telepátia képességével, használták az elektromossá­got, mechanikus úton mozgatott vízi és légi járműveket alkottak, meghonosították a rövid­hullámú kommunikációt, kitágították az emberi életkor határait, és fejlett sebészeti ismeretekkel rendelkeztek. Energiaforrásként a Tuaoi követ, a „Félelmetes Kristályt” használták, a lézersugár előfutárját. Pusztulásukat végül is az energia rossz felhasználása okozta.

Az emberi élet állandóan mozgásban lévő, nyughatatlan változatát képviselték; szakadatlanul azon iparkodtak, hogy megváltoztassák, módosítsák, javítsák a természet törvényeit. Hatalmuk egészen fantasztikus méreteket öltött, s aztán elkezdtek visszaélni vele.

Szellemi kezdeteik idején olyan civilizációt alkottak, amely elismerte az Egyetlen Istent, de végül is elutasították Őt egy brutális erejű, zsarnoki Isten kedvéért, ami egyet jelentett azzal, hogy saját erkölcstelenségüket, bűneiket imádták.

A fejletlen, hibrid lelkeket vagy mutánsokat rabszolgasorba alacsonyították, megaláztatásnak és erőszaknak téve ki őket.

Tökéletesen tisztában voltak a karma törvényeivel, de elkövették azt a hibát, hogy feltételezték: a felszaporodó adósságok bármikor könnyen visszafizethetők a jövőben. Egy tényezővel nem számoltak - hogy a fejlődés pályája irányt változtathat, és olyan testben kell szembenézniük adósságaikkal, amely már nem rendelkezik a jövőbelátással és a többi atlantiszi erővel.

Pontosan ez volt az, ami bekövetkezett. Mikor az ember érzékszervei a minimumra, azaz ötre csökkentek, az atlantiszi bűnös oly tehetetlennek érezte magát, mint a remeterák, amely elvesztette a csigaházat.

A karmikus adósságok, melyeket egyszerű lett volna egy vagy két életen át letörleszteni, hirtelen a végtelenségig tágultak. Néhány Isten ellen elkövetett bűn életek ezreit kérte kárpótlásul.

Megrettenve az örökkévalóságig tartó tehertől, a szellemi csődöt választották. A roppant adóssághalmaz azonban megmaradt, és még mindig fizetni kell.

Századunk elején Edgar Cayce megjósolta, hogy mindkét típusú atlantiszi ember nagy számban fog visszatérni. Figyelmeztetett: minden tudományos felfedezés, minden anyagi felszabadulás, ami az Egy Isten Fiaitól származik, együtt járhat az Ember Fiai által hozott romlással és káosszal.

- Az atlantiszi lelkek igen szélsőségesek; nem ismerik a középutat - állította Cayce következe­tesen, hozzátéve, hogy minden atlantiszi faj megtalálható volt a második világháborúban részt vett nemzetek vezetői között. Ebben az összehasonlításban Roosevelt és Churchill lenne a skála egyik végén, Hitler és Sztálin a másikon. Ily módon szembe állíthatjuk egymással XXIII. János pápát és Mao Ce-tungot is.

A civilizáció fejlődési folyamata a barbárság korától a működő demokráciáig, változatlanul hagyta a konok atlantiszi típust, kivéve azt az esetet, amikor a világ változékonysága miatt érzett zavara eléri a pszichotikus szintet. Olyankor teletömi magát LSD-vel, vagy felmászik a főiskola harangtornyába, és puskával lövöldöz „a bitorlókra, akik megváltoztatták a világot”. Az önfenntartás egy ravaszabb szintjén ő a nagy gúnyolódó, akinek cinizmusa aláássa a társadalmat. Megtalálható a korrupt politikusok, a demagógok, a vallási és faji diszkriminációt hirdetők, az uszítók jelmezében; ők azok, akik pénzsóvárságból a népszerű kultúrát fél-analfabétáknak való szemétté alacsonyítják.

- Mint már jeleztük, az atlantiszi emberek voltak azok, akik fejlődésen mentek keresztül a Földön, és isteni képességekkel ruháztattak fel, de ők megfeledkeztek az Egy Istenről, akiben minden él és létezik. Így hozták létre azt, ami a testet elpusztítja, bár a lelket nem. Nagy számban, igen nagy számban élnek atlantisziak jelenleg is a Földön.

A szélsőséges atlantisziakkal szemben, akik még mindig a paráznaságot, az erőszakot és a halált imádják, felsorakoztak a megfontoltabb, tapasztaltabb lélektársak józan erői: azok, akik a történelem folyamán leélt sok és változatos reinkarnáción keresztül tisztább perspektívára tettek szert - „azok a nemesítő hatású erők, akikben a szeretet hatalma munkál”. Ezek között található Krisztus is. Bennük van utódaink egyetlen eszköze, amellyel elkerülhetnek egy újabb, Atlantisz pusztulásához hasonlítható kataklizmát.

Ez a gondolat rajzolódik ki világosan egy kisgyermek élet-igazlátásában. Cayce felhívta a szülők figyelmét, hogy atlantiszi életében a gyermek az Egyetlen Isten híve volt.

A harmadik és végső áradás idején a hatalmat Beliál fiai bitorolták. Gonosz istenük az Özönvizet túlélve a bibliai bálvány, Baál romlott alakjában maradt fenn. A gyermeket Beliál fiai üldözték, „ahogy ez a jelenben is be fog következni. Az entitás óvakodjék tehát az önző emberektől”.

- Ha elfogadjuk, hogy a reinkarnáció tény - mondja máshol Edgar Cayce -; hogy a lelkek egykor olyan környezetben éltek, mint Atlantisz volt, s hogy ezek most újra belépnek a földi szférába - nos, ha olyan változásokat hoztak a maguk idejében, amellyel romlást idéztek a fejükre, akkor lehet-e csodálkozni azon, hogy ma is ilyen változásokat okoznak a népek és az egyének életében?

Ugyanez a figyelmeztetés megismétlődik egy másik igazlátásban: „Vigyázz, nehogy anyagi és hiábavaló dolgok miatt elhanyagold Őt, aki a Megváltód, akinek szava legbelülről szól. Mert mire van ma leginkább szüksége a világnak? Arra, hogy Beliál fiai megkapják a figyelmezte­tést: hogy azoknak, akik hűtlenek voltak és ma is hűtlenek az Egyetlen Istenhez, szembe kell nézniük önmagukkal az eseményekben.”

Egy másik gyermek igazlátásában Edgar arra ösztönözte a szülőket, hogy tereljék a gyerek érdeklődését „a rádió, a televízió és a hasonló dolgok” technikai oldala irányába, mert egy Atlantiszon leélt életében tapasztalatokat szerzett már az elektronikus kommunikáció terén. Akkor szakértője volt a hanghullámok használatának és „egy módszernek, amelyben a fényt használták a kommunikáció eszközeként. Abban az életben a Morse-féle pontok és vonalak idejétmúlt dolgok voltak az entitás számára”.

Máshol azt javasolta egy ugyancsak atlantiszi „memóriabankkal” rendelkező fiatalembernek, hogy az elektronikát válassza életpályául, mert „egyetlen modern eszköz sem rejtély a számára, habár ma még nem érti meg őket. Az entitás mindig is számított arra, hogy újra találkozni fog ezekkel!”

A fejlett technika, amelyet az atlantiszi tudósok magukkal hoztak ebbe a századba, legyőzött betegségeket, meghódította az eget, atomot hasított, de megteremtette a hidrogénbombát is, ami ugyanolyan visszaélés a nukleáris energiával, mint ami elpusztította eredeti teremtőit, és Atlantisz gőgös partjait mélyen a tengerfenék iszapjába temette.

Miért van az, hogy egy egykor erős faj totalitariánus képviselői semmit nem tanultak saját botlásaikból? Mert nem tartottak lépést a világ spirituális fejlődésével, nem vettek részt a reinkarnáció törvényszerű lélekciklusaiban. A legnagyobb fogyatékosságuk azonban minden kétséget kizáróan az, hogy nem ismerik Krisztust. A földi életről őrzött utolsó emlékük majdnem két évszázaddal megelőzi a Megváltást, amelyet a Mester hozott el az ember lelkének. Hittételeink valószínűleg nem elég impozánsak ahhoz, hogy megértést és tiszteletet váltsanak ki az ilyen atavistákból. Krisztusról egyáltalán nincsenek emlékeik, így nincs okuk elhagyni ősi hitüket, mely szerint a legerősebb lesz a túlélő. Ma is épp oly buzgón vetnék rabszolgaságba az elmaradottabb népeket, mint azt a maguk idejében a humanoidokkal tették - azokkal a szörnyetegekkel, akiket az Egy Isten Fiai kivezettek az atlantiszi fogságból a történelem előtti Egyiptomba, ahol a gyógyítás templomaiban a sebészpapok megszabadítot­ták őket az állati származás tanújeleitől, és „emberré tették őket”.

- Ez az entitás célja a földön - tanította Cayce -: élő példája lenni az Ő tanításának: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek... Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok...” Ezek céljaid a földön. S gyönyörűen be is teljesíted majd - vagy ismét csúfos kudarcot vallasz, miként Atlantisz földjén, és miként azt számtalan lélek teszi a mi korunkban.

A végső Armageddon csatája nem a Földön fog lezajlani - mondta Cayce. Lelkek közötti csata lesz ez, azok a lelkek fogják megvívni, akik elhagyják a földet, azok ellen, akik vissza akarnak térni. Az egykor elhagyott Isten felé igyekvő lelkek az elkárhozott lelkek ellen, akik azt remélik, hogy ha erősen kapaszkodnak ebbe a hanyatló bolygóba, akkor mindörökre elszakadhatnak Istentől.

Az ortodox dogma kifejezéseivel élve, ezt a harcot nem az élők, hanem a holtak vívják majd meg.

De Edgar Cayce nem tett nagyobb különbséget holtak és elevenek között, mint amekkora különbség a hernyó, a báb és a pillangó között van. Így a végső Armageddonban részt vevő lelkek ugyanazok lesznek, akik a Kezdettől mindig is voltak. Semmi sem lesz más, csak az, hogy más tudatsíkon tartózkodnak. Az anyag börtönéből átköltöztek az örökkévaló síkra, ahonnan származnak.”

   Habár egy kissé előre szaladtam az ember létrehozásának történetével, mégis remélem, hogy Cayce szavai segítettek a lényeg megértésében.

A további részletek és összefüggések az első fejezetben olvashatók.






Weblap látogatottság számláló:

Mai: 11
Tegnapi: 10
Heti: 52
Havi: 249
Össz.: 70 391

Látogatottság növelés
Oldal: Titkolt múlt - Titkos jövő
Titkolt múlt - Titkos jövő - © 2008 - 2019 - titkoltmult.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »