1.

 

A HIT

 

 

 

 

 

 

   Talán a legfontosabb kérdés az, hogy létezik-e Isten?

   Senki nem látta, nem beszélt Vele személyesen ( leszámítva a Biblia által leírt történetekben szereplőket, ami egy szép mese is lehet… ), a tudósok megpróbálnak mindenféle helyettesítő jelzőt ráaggatni a problémára. Nekik probléma, amit ki kell fejezni valamiféle matematikai képlettel, nekem pedig elsősorban a hitem ordítja elmémben; Isten létezik! Amint azt a XX. század második felében az iskolákban is oktatták, a Mindenható egy vicc, nem létezik, csak a sok buta és folyamatosan félrebeszélő filozófus álmaiban jelenik meg. Ami pedig a Bibliában van, az mese és spekuláció. Ezt a fajta gondolkodást, más szóval marxista-leninista materialista elméletnek nevezték és a tudósok meg is tettek mindent azért, hogy a világ és az ember teremtését ezen a módon megmagyarázzák és bizonyítsák. Ezekután nem véletlen, hogy a marxizmus tagadja a teleológiát, amely a tudomány következtetéseivel szemben álló idealista tévtan, mely szerint a természetben minden célszerűen épül fel és minden fejlődés az előre megállapított célok megvalósítása. Szerintem a teleológia a marxizmus nyilvánvaló cáfolata és inkább e szerint működik a világ, mint Marx Károly elmélete alapján.

   Na de ez így kevés, még nekem is!

   Rendben, akkor nézzünk körül, van-e legalább közvetett utalás, netán bizonyíték Isten létezésére, vagy meg kell elégednünk Mózes történeteivel? Jelenleg több Biblia-kutató kezd arra az álláspontra helyezkedni, hogy Mózes vagy egy nemlétező, kitalált személy, amolyan mesebeli figura, vagy pedig ó-egyiptomi gyökerei vannak, de erről kicsit később.

   Mielőtt ehhez a kutatáshoz hozzáfognánk - tisztázzuk, mi is az a sarkalatos pont, ahonnan és ahogyan elkezdhetjük a Teremtőnk utáni kutakodást.

   Istenről még a hitetleneknek is először a Szent Biblia jut eszükbe, mint a legautentikusabb könyv, amelyben a Mindenható vall önmagáról. A Szent Biblia azonban egy vallási iratokat összegyűjtő „mesekönyv”, amelynek történelmi gyökerei hol vannak, hol meg nincsenek. Tehát nem bizonyított minden részének valódisága. Azért ez a vélemény egyre inkább megdőlni látszik. Az újabb kutatások, régészeti feltárások nem hogy gyengítenék, vagy cáfolnák Isten létezését, sokkal inkább erősítik azt. Ettől még a Bibliában szereplő személyek és események lehetnek kitaláltak, úgynevezett „tanmesék”, amelyekkel erkölcsi tanítást kívántak közvetíteni íróik.

   Dr. Hans Heinz ( Lesz-e holnapunk? 1992. ) 70. oldal: ”Isten nem áll rendelkezésére senkinek, Ő egy másik dimenzió ( 1Tim.6:16 ). Ő nem emberi vetület. Fölötte áll minden emberi gondolkodásnak és cselekedetnek ( Ésa. 55:8. ) mint szent, láthatatlan, magát az Ige által kinyilatkoztató Isten.”

   Isten tehát olyan fogalom, akinek ( aminek ) bizonyára van neve is, ahogy én ember vagyok és a nevem Sándor. Van-e hát az Istennek neve, amin megszólíthatjuk? Kissé összetett a válasz, mert amíg az embert meg nem teremtette, aki aztán „Uramnak” szólította, Mózes első könyvében még „Isten” néven jelenik meg.

   A Mózes I. 2. 3-ban íródik le először „Úr Isten”-ként, majd az I. 4. 1-ben már „csak” Úr a neve.

   Rendkívül érdekes ez a megfogalmazásbeli átalakulás. Valahogy azt sugallja, hogy a világ teremtésében Istenként ( teremtő gondolatként ) vett részt.

   A fentebb már idézett Edgar Cayce amerikai látnok, az „alvó próféta”, aki úgynevezett igazlátásaival beírta nevét a reinkarnáció ( újjászületés ) történetébe, imígyen fogalmaz Isten és a világegyetem megszületésével kapcsolatban:

   „A  >szilárd<  anyag besűrűsödése, amilyennek ma ismerjük, valójában még évmilliókig váratott magára. A gondolat volt az eredeti motivációs erő. A besűrűsödött anyag a gondolat mutációjaként keletkezett, miután az >összecsomósodott<”.

   Vagyis a Biblia már kész tényként állítja elénk Istent, a Teremtőt, ám nem választja el egymástól a megszemélyesített Mindenhatót és a Gondolatot, sőt őket szorosan összekapcsolja:

 

   Mózes I. 1. 1.-2.

 

   „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.”

 

   Lehetetlen nem észrevenni, hogy Isten és Isten Lelke nem teljesen ugyanaz a teremtés legelső  pillanatában, ám hogy aztán a két fogalom összeér, egymásba olvad, az zseniálisan van megírva.

   Az Isten Lelke ebben a körben maga a Teremtő Gondolat. És a Teremtő Gondolat maga Isten! Mint az ember, aki test és lélek is egyben, s ha a szellemet külön vesszük, akkor még egy fontos részből tevődünk össze.

   Természetesen ez nem az a kézzelfogható bizonyíték, ugye?

   Hát, igen! Erre mondjuk azt: „ez HIT kérdése”! Vagy elhisszük azt, amit ( ma még ) bebizonyítani fizikailag nem tudunk, vagy legyintünk egyet, mondván: ez ostobaság! Én azt gondolom, amíg nincs jobb ötletünk, addig csínján kellene bánni a legyintgetésekkel. Elvégre amikor tudósaink a molekulát boncolgatták, majd az „oszthatatlan” atomot hasogatták széjjel ( atomosz = oszthatatlan ) eleinte semmisem utalt arra, hogy lesz itt még proton, neutron, elektron, kvark , stb.

   Sőt, talán sohasem fogják megtalálni a legvégső, már tovább tényleg nem hasítható legkisebb részecskét. Miért? Mert amit keresnek, az maga a Teremtő Gondolat, az pedig fizikai képletekkel nem írható le, nem bizonyítható! Feltételezésem szerint a Világegyetem kb. 22%-át kitevő „sötét anyag” és a legnagyobb rész „sötét energia”

   ( 74% ) maga a Teremtő Gondolat, tehát a jelenlegi eszközeinkkel nem mérhető és afelől sincs kétségem, hogy absztrakt módon nem is lesz mérhető sohasem. Gondoljanak bele, mekkora méretek vannak az Univerzumban, ha a benne található, általunk látható anyag mindössze 4%-ot tesz ki összesen! Persze vannak arra irányuló kísérleti eredmények is, hogy a halál beálltakor az ember mintegy 20 grammal „könnyebbedik”. Az Univerzumban is hatnia kell valami ilyesminek, de mivel itt a méretek óriásiak, mégis talán mérni ebben a közegben könnyebb lesz. Azonban a gondolatnak lehet-e súlya? Úgy érzem, hogy még sokáig nem tudjuk ezt hitelt érdemlően egyértelművé tenni…

   Isten keresése a legjobb út önmagunk megértéséhez, de vajon megelégednénk-e, ha megtalálnánk Őt és teljes mélységében megismernénk sajátmagunkat is? A kettő talán nem is különbözik egymástól, valószínűleg ugyanaz…

 

   Mózes I. 2. 27.

 

   „Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket.”

 

   Látható, hogy mi, emberek mindannyian istenek vagyunk, vagy legalábbis magunkban hordozzuk azokat az isteni tulajdonságokat és géneket, amelyek bennünk is felébresztik a szunnyadó teremtő erőket, s ez maga az a kreativitás, ami alkalmassá teszi az embert az alkotásra, a munkára, az együttérzésre, a szeretetre, az önkontrollra, a független gondolkodásra… Az ember ezekkel a tulajdonságaival kiemelkedik az ismert élővilágból, a legokosabb, legalkalmazkodóbb teremtménye Földünknek. Annak a Föld nevű bolygónak, aki ( ! ) maga is egy rendkívül összetett élő organizmus, neki is vannak örömei és bánatai. Ha örül, virágba borul a mező, ám ha bánatos, akkor földrengések, tornádók, cunamik pusztítanak.

   Nem hiszik?! Azt gondolják csak viccelek, ugye?

   Pedig ezernyi jele van annak, hogy a Föld védekezik ellenünk. Mi pedig azt hisszük, magunk alá gyűrhetjük bolygónk ökoszisztémáját. Ezzel romboljuk és megtagadjuk az Isteni terv megvalósulását, mert Ő, bár nekünk adta planétánk minden kincsét, mi mégis egyetlen kérését is megszegtük.

 

   Mózes I. 2. 17.

 

   „De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.”

 

   Mi pedig nem hittünk Teremtőnknek már akkor sem. Hálátlanok voltunk, s több ezer éven keresztül szenvedtük ennek a hibánknak következményeit. A megváltás csak akkor jött el, amikor egy Jézus nevű angyal eljött hozzánk ide az anyagi világba, s ebbe a ma ismert, s lakott dimenzióba, hogy élete feláldozásával feloldozzon bennünket eredendő bűnünk alól.

   Az a lényeg, hogy a hit erejével legyőzhetünk minden gonosz erőt, ellenünk törő ellenséget. A hit ereje a legfontosabb keresztény tanítások egyike. Persze igazából nem a kereszténység találmánya a hit, de hogy azáltal teljesedett ki, vált közérthetővé, az nyilvánvaló. A hitről Dr. Endrey Antal: „Félbenmaradt nép” című könyvecskéjéből idézek, mert ennél szebben és szemléletesebben én sem fogalmazhatnék:

 

   „A hit gyökerei az egyének lelkében rejlenek, s mélyebbre nyúlnak, mint az intézményes vallás: a hit az egyén személyes viszonya Istennel, szavakban ki nem fejezhető Isten-igenlés, az emberi lét természetfölötti miliőjének teljes átélése. A hitnek ezt a realitását minden

  ember csak maga tudja feléleszteni lelkében, Isten kegyelméből és az egyház közreműködésével ugyan, de saját szabad akarata, egyéni elhatározása folytán.”

 

   Azonban az emberiség kevés kivételtől eltekintve továbbra sem szilárd hitéről volt híres. Nem véletlen, hogy Pál apostolnak különleges prédikációban kellett kifejteni Isten igéjét a hitről:

 

   A zsidókhoz írt levél 11. 3. és 11. 6.

 

   „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.”

   „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik.”

 

   Tehát Isten létezése valamelyest dogma, de a hitnek evolúciója van, ez kétségtelen.

   Az ember azért korcsosult el leginkább, mert hitetlenné vált.

 

   Pedig Pál apostol már igen régen figyelmeztette a Római Birodalom népét:

  

   Pál. Róm. 1.17.

 

   „Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképen meg van írva:

    Az igaz ember pedig hitből él.”

  

   Azonban a hit önmagában még kevés… Nagyon kevés! Mert, ha nem párosul szeretettel, akkor mit sem ér.

 

   Pál. Kor. 13. 1.-2.

 

   „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem,

   olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő cimbalom.

   és ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is;

   és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről,

   szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.”

 

Pál. Kor. 13. 13.

  

   „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.”

  

   Igen, a legerősebb frekvenciája az önzetlen és odaadó szeretetnek van az Univerzumban. A szeretet formáját a természet is képes felvenni és megmutatni.

 

                               

 

   Ez egy hópehely képe, amely a szeretet szó hatására ilyen formát öltött.

   Ezen a rendkívüli képen más is látható. Ez maga az Élet ábrája.

   A felső két szirom a női nemiszervet mintázza, a pehely belseje pedig az anyaméhet mutatja, amely egyben a Teremtőt is láttatja  a szemlélővel. Benne a Szentháromság ősi, szakrális kifejeződésével. Isten mindenben ott van, ez vitathatatlan.

   Talán vannak még mindig kétkedők, de számuk rohamosan csökken.

   A világhírű német kvantumfizikus, Max Planck 1926-os firenzei előadásán ezt mondta:

 

   „Uraim, fizikusként, vagyis olyan emberként, aki egész életét egész életét a legjózanabb tudománynak, az anyag kutatásának szentelte, bizonyára felette állok annak a gyanúnak, hogy rajongónak tartsanak. És én mondom Önöknek, atomkutatásaim alapján, hogy önmagában anyag nem létezik! Minden anyag csak abból és azon erő által keletkezik, amely rezgésbe hozza az atom részecskéit, s parányi naprendszerként összetartja azokat.

       Mivel azonban a világegyetemben sem intelligens, sem örök erő nem létezik, így egy tudatos, intelligens szellemet kell feltételeznünk ezen erő mögött. Ez a szellem minden anyag ősoka. Nem a látható, ám mulandó anyag az igazi, valós realitás, hanem a láthatatlan, halhatatlan szellem a valóság. Mivel azonban ez a szellem magában szintén nem létezhet, hanem minden szellem egy lényhez tartozik, ezért kénytelenek vagyunk egy szellemlényt feltételezni.

       De mert még a szellemlény sem létezhet önmagától, hanem teremtettnek kell lennie, ezért én sem restellem ezt a titokzatos teremtőt ugyanúgy megnevezni, ahogyan a Föld összes kultúrnépe nevezte az előző évezredekben: ISTEN.”

 

   Az angol Stephen Hawking véleménye tökéletesen megegyezik Planck-éval, vagy a többi zseniális tudóséval:

 

   „Azt, hogy világegyetemünk miért éppen ezen a módon kezdődött, nagyon nehéz lenne megmagyaráznunk anélkül, hogy feltételeznénk Isten beavatkozását, aki olyan lényeket akart teremteni, mint amilyenek mi vagyunk.”

 

   Ezekután ugye nem kell tovább bizonygatnom, hogy Istennél hatalmasabb nincs és mivel Isten maga a Szeretet, ezért mi más lehetne az emberiség küldetése szerte az Univerzumban, mint a szeretetet kisugározni és elvinni mindenhova?

 

   Ján.I. 4. 12.

 

   „Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk:”

 

   Ján.I. 4. 16.

 

   „És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét.

   Az Isten szeretet; és a ki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne.”

  

  

 

   Később, amikor Nostradamus próféciáinak megfejtéséről lesz szó, akkor majd emlékezzenek a hitről írottakra, mert a Centúriák ( centúria = Nostradamus százasai, azaz centúriái. 10 százasban – centúriában írta le múltra, jelenre és jövendőre vonatkozó látomásait, jóslatait ) megértése hit nélkül lehetetlen. A természetfölötti csak erős hittel fogható fel.

   Nyilvánvaló tehát, hogy a jóslás, a jövőbelátás isteni adomány és erős hit kell hozzá,

   de azért vannak már olyan tudósok is, akik irtózatos mennyiségű információk összegyűjtésével, rendszerezésével és kiértékelésével egészen jól megközelítik a később bekövetkező eseményeket. P. W. Atkins: „Teremtés” című könyvében így fogalmazza meg ezt a problémát:

 

   „Különbséget kell tennünk tagadhatatlan és megjósolhatatlan között; bizonyos szempontok szerint a világ olyan kuszán bonyolult, hogy talán soha nem teszi lehetővé a tudományos jóslást.”

 

   Nocsak! Hmmm…tudományos jóslás?! Az meg miféle szerzet?!

   Isten útmutatása, segítsége nélkül jósolni persze lehet, de eredménye kétséges, én ebben

   nem hiszek. Mr. Atkins is kételkedik, így már minimum ketten vagyunk.

 

 

Oldal: A Hit
Titkolt múlt - Titkos jövő - © 2008 - 2024 - titkoltmult.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat